figyelem!

Vannak emberek akikre nem figyelünk, pedig érdekes lenne.
s azon kívül vannak emberek akikre nem figyelünk, s az is érdekes lenne.

olyan jó lenne ha minden percben tudnék figyelni, nem csak arra, hogy megint hol van az a kurva kocsikulcs, hanem, úgy figyelni csak figyelni

ma pl olyan szépen sütött a nap, s arra kell figyelni, s nekem csak most jutott eszembe, már lement a nap legalább 6 és fél órája, s nekem csak most jut eszembe

hm
ezentúl akarok figyelni
egy ideje ez mind motoszkál bennem, s az az érzésem, hogy mostanában mintha, de csak mintha egy kicsit jobban figyelnék

de még messze van a tökéletességtől

engedjétek hozzám jönni a figyelmet a kurva életbe

nem vagyok mérges, csak nem akartam, hogy olyan szentül nézzen ki

lélegezd a szerelmem, vagy mi a csuda

I need a vision,
A straight line back to you.
Just give me a reason
To do what lovers do.

I need to know you.
Don't say you ever did.
And if I could hold you.
It's time to set me free,
It's time to set me free,
It's time to set me free.
WillemSV (1 week ago) Show Hide
Marked as spam
Reply
I can't breathe my love.
I'm swimming in the dark nearside you.
Can't get you find a friend.
But you've got me lost again.

I can't breathe my love.
We're following the path behind you.
But somehow I'm lost again.
Is this the bitter end? For us.

You could have been some light.
To my reflected moon.
A warmer december.
It keep me cold in june.
WillemSV (1 week ago) Show Hide
Marked as spam
Reply
We should have get flying.
Rise an distant sky.
But we're winter landed.
Where feelings come to die,
Where feelings come to die.

I can't breathe my love.
I'm swimming in the dark nearside you.
Can't get you find a friend.
But you got me lost again.

I can't breathe my love.
We're following the path behind you.
But somehow I'm lost again.
Is this the bitter end? For us.
WillemSV (1 week ago) Show Hide
Marked as spam
Reply
I can't breathe,
I can't breathe,
I can't breathe... love.

I can't breathe!
I can't breathe!
I can't breathe... looove!

I can't breathe my love.
We're following the path behind you.
But somehow I'm lost again.
Is this the bitter end? For us.

valami

gyors két nap

cél: autó beíratás
alapállapot: RAR készen már rég

I. lépés: államkincstár - regadó vagy miféle fizetése.
1 probléma: a román papírokon az autó nem euro 2-es, hanem 1-es, regadó nem 9 milla, hanem 21. (a német briefben euro kettes, s előszőr azért dobták vissza az autot a rar-n, mert nem jött ki, hogy euro2-es, másodszorra - meleg motorral - euro2-es lett...)
2 probléma: nem vagyok benne a nyilvántartásukban, mert nemrég változtattam meg a szmeélyimet, s a néptanács, meg polgármesteri hivatal 2 havonta közöl ilyen infokat... 23 perc alatt be is írták a rendszerbe az adataimat.
persze, hogy csak azért, hogy kiszámolják, ki kell tölteni két db kérvényt...

II. lépés beíratási táksza.
csíkszeredai polgár jenő hivatal - pénztár - azt mondják, hogy előbb le kell jelenteni, mondom okés
bemegyek a fel-le-jelentő irodába, nagy sor, lista, hogy hogyan lehet lejelenteni az autót: mindenféle másolat, plusz a külföldi szerződés hivatalos fordítása, megkérdem, hogy ezt most tényleg komolyan gondolták? azt mondják igen
pár perc múlva a fordítóirodában a nőci csak angolos, német nuku... mondom neki, én lefordítom, lepecsételi? aszongya igen, le is fordítom, le is pecsételi - hajrá google translate
paksaméta hunyomalá, kiállom a sort a kibaszott béjelentő irodában, kezembenyomják a kitöltendő szart, s mire valahogy ki is töltöm (Dorisnak a bulétinszámával...) kiderül, hogy a kutya fasza, mert én nem is csíkszeredai lakos vagyok, nyomás pálfalvára.
paksaméta izzadt hunyomalatt, eresszed pálfalvára. meglepetés: a szerződés keltezése óta számolják az adót attól teljesen függetlenül, hogy szerepelt-e vagy sem a nevemen, vagy bárki nevén beíratva... mindegy, már a buksztárca után nyúlás reflexe megvan, kifizetem, nyomás vissza a városba (fordításon nagy pecsét: translator autorizat englez-roman, roman-englez, de kit érdekel, fő, hogy az állam megérti most már, tiszta szerencse, hogy nem kellett diktafonra felolvasni az állam hivatalos nyelvén és azt is leadni digitális és annalóg formában - de nem akarok senkinek sem ötleteket adni)
III sztepp: be a kicsi okmányirodába, tölteni ki marhaság.
probléma: a rar-nál adtak annakidején egy pisiszínű fecnit, amin elméletileg az kellene legyen, hogy mikor végezték az vérifikálást, s hogy 1 vagy két év múlva jár le. na ez még aznap lejárt a dátum szerint. néni mondja, így nem lehet papír kitölteni, én mondom a qva istók. irány csíkszeredai réáré. mindenki nagyon kedves, és a kliensért él, de ezt már mondani sem kell.
a probléma az, hogy a vásárhelyi erroros pisiszínűfecnit nem lehet csak ÚGY kijavátani, vagy másikat adni helyette, hát normális vagyok én??? el kell menni vásárhely, mert kell ráportokat írni, s kijavátani ráport, nem olyan egyszerű, de helyében majdnem kinyalták a seggemet, olyan kedvesek voltak, de ha akarták volna sem hagytam volna. kirááály
a tákszá gyé tálon ment a legegyszerűbben: kifizettem a bankban, s nem akadt az égvilágon semmi probléma, nagyon csalódott voltam

következtetés:
ezek tényleg azt hiszik, hogy teljesen és gyógyíthatatlanul idióták vagyunk

s igazuk is van

réárénak külön dedikáció, na meg a szisztémnek is:

zoknigyár

ha eccer megnövök, lesz sok pénzem, s csinálok egy zoknigyárat
s hármas kiszerelésben fogom árulni az oknikat, de egy sem lesz olyan mint a másik kettő és egyik csomag sem lesz olyan mint a másik.

minek kell ugyanolyan zoknink legyen mind a két lábunkon? nem teljesen mindegy nekik?

engedd

engedd magad lebegni, mert jó a csend, de jó a hang is, amikor kettéhasítja egy halk, de éles kattal a gondolatodat, s soha nem fogsz oda visszatérni, mert minden megváltozik, de annyira, hogy fáj
az idő változik s a tér, mert most itt vagyok, az asztal mellett, s soha így nem leszek itt megint, soha nem fogom ugyanezt gondolni, soha nem fogják ugyanazt álmodni a körülöttem alvók, s a kinti esőcseppek sem fognak ugyanolyan sorrendben leesni, ugyanarra a helyre. a végeredmény teljesen midegy, a föld így is úgy is vizes lesz, az alvók felébrednek, s nem fognak emlékezni az álmukra, az ébren levő le fognak feküdni, s el fogják felejteni a részleteket a gondolatmenetből

mással is szokott az történni, hogy elalvás előtt, félálomban lassan gördülnek a gondolatok, s haladunk valamerre, egyik képzelt esemény összefonódik egy valós helyszínnel, egy téligumival, egy érdekes arccal, egy lelassult mozdulattal, s hirtelen felugat a kutya, vagy megbotlok a járdaszegélyben, magamhoz térek, s megpróbálok visszamenni a gondolatmeneten, és teljesen összezavarodok. s az olyan szép, s mégis úgy fáj, mert elmúlt, soha nem lesz olyan többé, mert mindig más és én is mindig más vagyok, ez is szép, de ez is fáj, mert nincs amibe fogózni, nincs amiben reménykedni, csak a tudatlanságban, a vakság az egyetlen támasz, az érdektelenség, az értetlenség a nyugalom

én azt szerteném ha az életem egyetlen pillanat meghosszabított mozdulatlanságból állna, az sem baj, ha nem én választanám ki, hogy mi legyen az, akár fájhat is, de ne változzon, ha valamit ide leteszek, akkor találjam itt meg, ne nyuljon hozzá senki

mi az, hogy hétköznap, mi az ami folytogatja az embereket, s ami azt gondoltam, hogy engem is folytogat? mi az a rutin, amiről én is azt gondoltam, hogy folytogat?
nem hétköznap, és nem rutin az egész életünk? nincs semmi gond ezzel, mert mi folytogatjuk magunkat, pontosabban én folytogatom magam, mert szándékosan lekötöm magam valamihez, hogy ne kelljen messzebb nézni, s ne legyen erőm lépni semmerre, még hátra sem, hát még előre, s vergődök, vagy gondolom, hogy vergődök a rutinban, meg a hétköznapok között, holott nincs is ilyen.
mi az, hogy segíts rajtam, hogy lépjek túl valamin?
hát lófasz baszki
segítsek saját magamon, mert amugy is az anyám segge, mert csak és kizárólagosan én tudok magamon segíteni, senki más, de akkor hagyd, hogy segítsek magamon
hagyd, hogy vergődjek, s izzadjak, s csattogjon a fogam, fájjon, csípjen, égessen, mert megérdemlem, mert mindenki megérdemli, senki nem fogja meguszni.
a végeredmény teljesen mindegy, mert nem lesz végeredmény, nincs is amiért legyen, a folyamat ami fontos, ha tanulok belőle valamit, jó, s ha nem, hát nem, így jártunk :)
miért gondoljuk, hogy kell tanuljunk a hibáinkból? mert tökéletesek akarunk lenni mire meghalunk, hát lófasz, én születésemkor voltam tökéletes s azóta mind rosszabb s rosszabb, s nem fog javulni, de kit érdekel

térkép

mindketten tudjuk, hogy el vagyunk tévedve
kis köröket járunk be naponta, kis játékokat játszunk, mind ugyanazokat, én vagyok a fogó, te vagy a fogó, én vagyok a fogó, te vagy a fogó
én vagyok a hunyó, te vagy a hunyó
én számolok tízig, s te számolsz tízig, és mindig máshova bújunk, vagy másfele szaladunk, de mindig ugyanoda bukkanunk ki, s mindig váltogatjuk egymást
s csak úgy cseng az élet, meg kong a halál, süvít a sebesség, ahogyan körbemegyünk, egymás körül, saját magunk körül, mert egyikünk sem tudja, hogy mi jó, hogy jó, miért jó, vagy miért rossz
gyáva megoldás lenne feladni, meg továbbálni, aham, továbbálni, sodródni a centrifugális erővel, minél messzebb a kis körtől, ami távolról kisebb s kisebb
de végülis a szeretet is kör, s soha nem késő, soha nincs elég nyomás, soha nem vész el a kis hit, soha nem kell továbbállni, s minden ugyanolyan, ha körbe megyünk ha nem, ha kicsi a kör, ha nem, mert nem mehetünk egyenesen, esetleg azt gondolhatjuk csak

van amikor ránk süt a nap
s van amikor valaki másra süt a nap



van amikor nem süt a nap
de kézenfogva jobban lehet körben élni

EU

EU ma numesc ghita

s ha lenne egy hosszú hosszabbítónk lehetne filmet nézni az udvaron
de csak olyan van, amibe a láncfűrészt szokták dugni, s azon nem megy jól a film, szar a felbontása
s amugy is, akkora zajt csinál a láncfűrész, felkölti a környéken az összes gyermeket s nyugdíjast. meg olajozni is kell folyamatosan, meg a fát is kell fogni. Tehát nem jó az a hosszabbító.
valaki fel kellene találja a wireless áramközvetítőt, s a tölcsért a kályhán, hogy ne kelljen folyamatosan felmosni a trutyit az égők mellől, hanem egyenesen folyhatna be a sütőbe, nedvesíteni a húst.

ma zuhantam a gombolataimban, amikor csengett a telefonom, s a hasamon feküdtem a földön amikor elkezdett rezegni, meglepetésemben majdnem fel is vettem, de végül csak nem, sokáig néztem utána, mi is ez vagy mi nem? s a földön ott volt mellettem a sok fény s a sok sötétség játéka, gondoltam lefényképezem a tisztaarcú csajokkal együtt, akik lehet a valóságban nem is így néznek ki, lehet hogy jobban. engedd meg, hogy valamit mást adjak, s engedd meg, hogy szeresselek, hogy a megszokott megint szokatlan legyen, ahonnan jöttél ne számítson, s ahová együtt megyünk az még annyira sem, szakadjunk le a föl csicsétől s az optikai csalódások kiegyenlítődjenek, ne várjunk a világra, sem az életre, hogy utolérjen, mert nem is arra megy, vagy nem is arra jön, nem követ, hanem halad mellettünk, s nem az számít, ami számít, hanem valami más. nincs szag s erotika, nincs izzadság, nincs lihegés, nincs hang, sem csengő, nincs levegő, nincs tér, amit meggörbítsen a bolygó, nincs csillagközti por, ami porallergiát okozhat a kozmonautáknak, s nincs csillagközti pórszívó sem, aminek időnként ki kelljen üríteni a zsákját, mert nincs, jó?, s kész. engem ne idegesíts ilyenekkel, mert nincs, én láttam volna eddig. de nem láttam, tehát nem létezhet, kizárt dolog. felsőbbrendű tervező sincs, mert ÉN nem láttam, csak szaralakokat láttam, s hiedelmeket, mert mindig az a legjobb amiről elhisszük, hogy a legjobb, mert nem láttunk jobbat, vagy nem merünk jobbat látni, tehát, nincs jobb. de idő sincs, mert az sem látszik, csak óra van, s abból sokféle, nem érdemes órákkal foglalkozni. idő képeken sincs, az időnek negatívja sincs, mert ha képen sincs, akkor negatívja sem lehet.
rohanok eszeveszettül a sötétben, csorog a nyálam a fülem fele, s úgy emlékszem, hogy ezelőtt egy nappal arrafele láttam a fényt. de milyen nappal?, a sötéttől azt sem látom min rohanok, felőlem jöhet egy fal, vagy egy szakadék, akkor venném észre, amikor nem lenne amire tapossak, s nem tudnék tovább nyálcsorgatóan rohanni a kurva fény után. de minek fény, amikor van sötétség, s minek rohanni,

engedd el magad, én is elengedlek,
s akkor is jó nekem, ha nem érezlek,
de tudom, hogy egymás mellett elengedtük magunkat, s így elengedve fogjuk megtalálni egymást

csak lebegve
nem keresve
nem kaparva
nem ragaszkodva
csak hadd sodorjon
amerre akar
legyen mindegy
mert amugy is mindegy
s úgy is belehalunk
s görcsösen halunk bele

halottaskocsi, felújítva...

az előbbi gondolatot folytatva...
egye fene üsse kő, ez is teccik

időtöltés

fene tudja mivel foglalkozunk egész nap, én egész nap csinálok valamit, de sok eredménye nincs.
folyamatosan abba ütközöm, hogy valaki más embertől függök, vagy a jóindulatától, vagy az idejétől, vagy a létezésétől, vagy csak simán áttól, hogy rámnéz vagy sem, vagy lehord a sárga földig vagy sem. de minden esetben a sorsom valakitől függ. ez időnként olyan rettentes felháborodást tud gerjeszteni, hogy nem is veszem észre, s csak szorul össze a torkom, s szorongatnám valaki más torkát. furcsa érzés. de ugyanakkor egy tehetetlenségérzést is kelt bennem, s ez jobban zavar, mert nem tudok a saját dolgaimmal haladni semmilyen irányba, mert valakinek nincs kedve, vagy ideje, vagy csak egyszerűen nem s kész, vagy nem most, vagy nem ebbe az evszázadban
pedig, ahogy mondani szokták, isten látja lelkem.... nem szoktam nagyon nagy dolgokat kérni, legalábbis igyexem nem kérni nagy dolgot soha sem, főleg, hogy kérni utálok, segítséget kérni egyenesen nem tudok. most már nem csak rájöttem, hanem kezdek belenyugodni, hogy az én életemben semmi sem megy simán. ha akarok venni egy telefont, akkor kiderül, hogy csak az az egy van ami a kirakatban van, csak nincs meg az akkuja... meg van az akku, de nincs meg a doboz, meg van a doboz, de nincs meg a garancialevél, nem baj mert kinyomtatnak egy másikat, azonnal beragad a nyomtató s így tovább, minden nap. én mindig problémás ügyfél vagyok, majdnem mindent vissza kell vigyek, mert nem jó, s akkor kiderül, hogy a szériaszám sem talál, s ilyenek. egy idő után megszokja az ember, azt a sikertelen érzést sem érzem már egy ideje, olyan szerintem mint amikor öregszik meg az ember, s tudja, hogy letelt az ideje. na így vagyok én a dolgok folyamatával, csak nem volt nekem ebben sohasem fiatalságom
...
gondolkoztam egy rendet, hogy mi az ami bonyolultabb volt, s simán el tudtam intézni, de csak olyasmi jutott eszembe, amit másnak intéztem, vagy ami munkahelyi kötelességemhez tartozott, de az is nagyon kevés.
mostanság két eléggé bonyolult dologba fogtam bele, s mindekettő eleinte eléggé simán ment, na, majdnem..... :) egy kicsit meg voltam lepődve, de most rendesen elakadt minden. olyan apróságokon, hogy rossz belegondolni. pl: 6 négyzetméter föld, amit valaki egyszer csak, kihangsúlyozom: EGYSZER CSAK konyhakertnek akar használni, s azt is kihangsúlyozom hogy egy rettenetesen poros út mellett van. továbbá 21 négyzetméter föld, ami miatt telekkönyveztetés áll, meg hogy a macintosh operációs rendszer nem olvassa a corel draw file-okat, s emiatt nem lehet névjegykártya... vicces. na meg hogy ugyancsak függ sok minden más embertől is, s emiatt áll még egy két dolog. mert lusták, vagy nem érdekli őket, vagy csak simán lököttek.
van egy olyan film, hogy INTO THE WILD (http://www.imdb.com/title/tt0758758/) érdekes mindenesetre

az van, hogy ha valaki netán észrevenné, hogy a mellettelévő elkezdene haladni, azonnal azon gondolkozik, hogy mit tegyen keresztbe, viszont



ez a kép tetszik nekem
meg ez is



na szerusztok
baszok a világra
futurama

102 év különbség

igen biza, 102 év a különbség

a pásztor és az insomnia

egyik este lefeküdt a pásztor, s reggelre, mire felkelt olyan szerelemes lett, mint soha.
megálmodta az élete szerelmét. annyira biztos volt benne, hogy elkezdte keresni éjjel nappal, alvás, evés és ivás nélkül sokáig. de lassan rájött, hogy az csak álom volt, s ez nem segített a helyzetén.
a hosszú keresés után még mindig reménykedett, hogy megtalálja, de kieszelt egy tervet. arra gondolt, hogy eszik egy nagyot, iszik egy kancsó bort, s lefexik a tűz mellé s álmában megkérdezi, hogy hol találja meg a szerelmét, akit egyébként Amáliának hívtak. eleinte furcsa volt a név, de lassan megszokta.
vissza is ment oda ahonnan elkezdte keresését, s evett egy nagyott, ivott egy nagyot s lefeküdt a tűz mellé a földre.
behunyta a szemét.
s akkor először nem sietett sehova megtalálni Amáliát olyan szerelmes volt, akkor kezdett el gondolkozni először. hogy mi lesz ha megtalálja, mit mond neki először, megfogja a kezét, Amália tudni fogja, hogy ő kicsoda? minden eszébe jutott, mert azt gondolta, hogy most van a legközelebb ahhoz, hogy megtalálja, most alvás előtt. és gondolkozott tovább.
először a haja jutott eszébe.
sötétbarna. elképzelte ahogyan megtörik a hajnali fény rajta, meg ahogyan az első csepp víz lepereg róla, meg milyen érzés amikor ujjait széttéve keresztülsimogat rajta.
utána a szeme jutott eszébe, olyan sötét barna, hogy időnként mély kút jut eszébe a pásztornak róla, ahogyan csillog, s mindig saját magával találkozik szembe, mindegy milyen oldalról nézi, mintha ő maga lakozna benne, ha nem néz a szemébe akkor is érzi amikor feléje irányulnak a barna szemek, mivel ugyancsak saját maga van benne, a nézéstől szabadulni lehetetlen, a két-két ránc a szemek szélén csak vonzza még jobban kiemeli a szemek fontosságát és folyamatosan arra készteti, hogy le ne vegye a saját szemét Amália szeméről.
és így képzelődött tovább a fehér hibátlan fogsoráról, az ajkairól, a bőréről, ahogyan a forrásvíztől libabőrözik.
lassan feljött a nap és a pásztor felült.
nem tudta, hogy álmodott, vagy csak képzelődött. ha álmodott, akkor miért nem kérdezte meg, hogy hol van Amália, ha csak képzelődött, akkor meg miért nem aludt el??
visszafeküdt
addig nem kel fel, ameddig meg nem kérdezi
s megint behunyta a szemét.
próbált nem gondolni Amáliára
de nagyon lassan telt az idő és tudta, hogy nem alszik
pedig fájt nagyon
minden alkalommal amikor belélegzett azt gondolta, hogy reped szét a mellkasa, nem fér benne az érzés, s minden alkalommal amikor kilélegzett, azt gondolta, hogy a gyomra széthasad, s ahányszor megmozdult, úgy érezte, hogy egy fél erdő nehezedik végtagjaira és vastag láncok kötik oda a földhöz, s lenyúlnak a pokolba, ahol pirosra izzanak és sebeket égetnek a vállára, meg a csuklójára, meg a derekára.
de nem gondolta, hogy mindez rossz.
mert azt gondolta, hogy szabad, meg hogy még szabadabb lesz, mert egyszer biztos rátalál az ő kedves Amáliájára és azt fogja mondani, hogy mindez megérte, mert ténlyeg beletúrhat majd a hajába és megszoríthatja a derekát.
behunyt szemmel mosolygott mert sok minden értelmét vesztette és sok minden értelmet kapott. eddig fontos volt az étel, most már nem. eddig nem volt idő és kedv a kút mélységein gondolkozni, de most már fontos. annyira, hogy egy kút minden kövére kell gondolni, s az sem elég, minden csepp vizére kell gondolni, s az sem elég, azokra az emberekre kell gondolni, akik kiásták és azokra is mind, akik valaha ittak belőle, s így sem elég, azokra is mind, akik láttak kutat, s azokra is akik nem, a megásatlan kutak megásóira és mindazokra akik abból egyszer csak inni fognak, vagy elmennek mellette, vagy lehet bele is néznek. s mindez nem elég
a pásztor feküdve, mosolyogva minden részletet kigondolt, minden illatot felidézett, minden érzést többször elemzett.
de aludni nem tudott
lassan mosolya nem látszott szakállától és behunyt szeme sem látszott hajától
de aludni nem tudott sehogy sem
nem mozgott már, mert belefáradt az izzó lánc égető sebeibe, s szuszogni sem szuszogott, hogy ne fájjon többé semmije
de mindez hiába, mert úgy is fájt
időnként abbahagyta volna a keresést, mert hitetlenkedett
azt gondolta, hogy mindez hiába, mindez értelmetlen, nem vezet sehová, meg hogy rengeteg lány van még akibe szerelmes lehet
de az az igazság, hogy megszokta már Amáliát is, meg a szenvedést is, ami vele járt, amugy is mindenkit hozzá hasonlított volna, s tudta, hogy olyat többet nem talál
s ilyenkor újra nekilendülve kereste tovább.
meglelte a hajnal illataiban, a tél hangjában, az állatok neszeiben, az eső csendjében
s játszott vele, hancúrozott a harmatos fűben vele meztelenül s beletúrta ujjait a hajába, szembenézett vele és hangosakat kacagott, nézte ahogy alszik, s hallgatta ahogy szuszog, kézenfogva sétált vele erdőkön s mezőkön át, mindig más helyen s beszélgettek a madarakról, meg a fűzfavesszőkről és fogtak nyulat s elengedték, hogy vele együtt örvendhessenek a nyul szabadságának s meglesték az őzeket, ahogy békében legelnek, s nem zavarták meg őket, hogy velük is örvendjenek a szabadságukon
és igen, időnként sírt, főleg amikor Amália nem látta, például amikor aludt
ilyenkor arra gondolt, hogy már mindent látott és mindent hallott, nincs már semmi sem számára a boldogságon kívül. nem azért sírt mert szomorú volt, hanem azért, mert boldog volt.
arra gondolt, hogy ha most elaludna, fel sem ébredne
s elaludt
pedig már nem is kívánta

izomláz

nem bírom felemelni a kezem s zörögnek a csontjaim ahogy a porszemek nekicsapódnak. nem hagyom hogy megcsípjen a darázs, mert lelassulok a futamban, s azt sem hagyhatom, hogy ne a legutolsó legyek az összes közül a divatban, hisz egyáltalán nem mindegy hol van elszakadva a divatos vagy nem divatos alsónemű, amit senki sem lát, csak amikor a rossz szabásmintájú farmeremmel leguggolok az aszfaltra, hogy megszagoljam a frissen elütött béka békacombját s elénekeljem mellette, hogy sándoréknálégavilágsütikmáragázoltbékát, mivel mást nem találtak már a mocsarakban sem, amik folyamatosan megváltoztak s tömbházak vannak a helyükben, csak a szúnyogflotta maradt meg ugyanolyan méretekben, hiába mennek a papucsdácsiák s sprézik be a néjberhudot mert még azért is a szemhéjadat csípik meg, még ha a hálózsákot a fejedbe húzod akkor is és akkor sem hallgatnak el ha elkezdesz eszeveszettül csapkodni s azt hiszed, hogy az idő megáll s az életed leragad egy zümmögésnél, ami csak egy rezgés a levegőben, mint a jbl hangszóró hangja is, amit sokáig hallasz még miután kijutottál onnan ahova egy porcikád sem kívánkozott s részeg vagy a szexizmustól és a saját intimitásodat leromboló öltözködéstől és ingyen prostitúciótól, ami megint arra késztet, hogy csalódj a világban, mint amikor számítottál a papucsdácsiára, s azt gondolod, hogy mikor jön a Jóérzés megmentőd egy fehér vagy barna vagy fekete vagy foltos vagy átlátszó vagy szaros lovon vagy szamáron vagy öszvéren vagy kecskén vagy tehénen vagy orrszarvún vagy tevén s hosszú tengeri mérföldek után elér azokhoz is akik a világmindenséget bemocskolják a saját tisztaságukkal s az igazságoknak felöltöztetett manipulációval s hazugságoknak öltöztetett hazugságokkal, s azon gondolkozol megint, hogy mi és hol csúszott el, hogy miért vagy itt, és miért nem ott ahol a többiek, hogy ne kelljen gondolkozni a más bugyiján amikor látszik, meg miért kell zsigerből visszautasítani a világot amelyben él a nagytöbbség ganajtúró, s minden nap seggel előre hajszolják a szart, amit a más szarából gyúrtak, s futnak a nap elől, mert feketék s megégnek s deszhidratálódnak, s belegurulnak az elefántnyomokba s nem tudnak többet kimászni s ott görgetik a seggük előtt a seggükkel előre a más szarából túr szarcsomót körbe körbe, ameddig fel nem hevülnek az izzó nap alatt, vagy ameddig szerencséjükre lemegy a nap s akkor hagyják a szart ott ahol van s futnak haza aludni, hogy holnap megint mehessenek ugyanoda anélkül, hogy megjegyeznék, hogy hol is volt az elefántnyom, mert fejjel előre ki tudnak mászni, csak a szart kell otthagyják, mert nincs hidraulikusan működtetett és processzor által vezérelt lábuk sem seggük sem

nem nem, félreértés ne essék, mert szeretem ezt a világot

kukoricára térgyelve

könyörgöm a mindenit
a paradoxon
hiába halok meg, hiába kérlek, nem szerecc
halj meg




Down on my knees, I'm begging you, Down on my knees, I'm begging you, Down on my knees, I'm begging you, Please, please don't leave me

Do you really think she can love you more than me, do you really, really think so
Do you really think she can love you more than me, baby I know she won't
Cause I loved you, unconditionally, I gave you even more than ,I had to give
I was willing for you to die, cause you were more precious to me, than my own life

Down on my knees, I'm begging you, Down on my knees, I'm begging you, Down on my knees, I'm begging you, Please, please don't leave me

I won't believe, that you really, really, wanna leave me, just because of her
Have you forgot about, all the things, we've been through, she was not the one, who was there for you
See, I loved you unconditionally, I gave you even more than ,I had to give
I was willing for you to die, cause you were more precious to me, than my own life

Down on my knees, I'm begging you, Down on my knees, I'm begging you, Down on my knees, I'm begging you, Please, please don't leave me

Don't leave me, I'm begging, I love you, I need you, I'm dying, I'm crying, I'm begging,
Please love me
I love you, I love you, I'm begging, please love me, I'm begging, I'm begging, Please don't leave me, no, no, no, no, no

Down on my knees, I'm begging you...

szagok s miegymás

valami van a szaglással
valami legősibb érzékszerv, vagy miacsuda
de az teljesen mindegy

az az érdekes, hogy mi történik

ha éhes vagy s megérzed a szomszéd flekkenét, éppen készülőben
vagy éppen nem vagy éhes s töltöttkáposzta szag csap meg, vagy sült hús szaga
reggelente szokott párologni a frissen szántott föld, látszik is a szaga, amikor először megsüti a nap, meg persze nem télen :)
s a széna szag- én egy csűrben olvastam el a winnetou-t, nagyon sok mindenre emlékszem, s sokáig az volt a kedvenc könyvem, nem biztos, hogy a széna szag miatt, de még egyszer ki fogom próbálni, amikor lesz egy nagy csűröm s megtöltöm szénával, csak addig ki kell valamit találni a pókok ellen, mert kell vakarózni miattuk, folyton.
meg ha lesznek tyúkjaim, biztos oda fognak tojni a szénába, oda a cserepek alá fészkelnek be, s mindig nehéz kipiszkálni a tojásokat, nem beszélve a csürkékről

van új könyv szag, meg régi könyv szag, meg együttesen könyvtárszag

na s ott van az avar szag, nagyban hasonlít a friss föld szagra de nem ugyanolyan, mintha nedvesebb lenne, meg mocskosabb is

s itt van a csikkszag az orrom előtt... arébb is tettem
meg van a nivea kategória, az annyira nem érdekel per pillanat
s ott van a frissen kicsomagolt kütyű, ami mondjuk műanyagbál van, s még valami elektromos dolgok is vannak benne, pl egy fényképezőgép, vagy diskman. ezeknek a kicsi mp3 lejátszóknak nem tudom milyen szaguk van, de a telefonoknak is van - eleinte

s na még ott vannak a hangszerek, én szagoltam egy párat, de mindegyiknek külön szaga van, főleg azoknak amelyek tokban vannak tartva, vagy nagy darab.

a testszagok sem érdekelnek különösebben :)
meg a fogorvosi rendelők sem

van katalizátor szag is, meg euro 4es dízel szag is van, az érdekes
van benzin szag is, attól hánytam én annakidején, mert a 79-es daciában olyan volt a tankolás, mintha egymásra öntöttük volna a benzint, de jól ment

van még porszag, meg olyan is van, amikor a nagy porszagot elnyomja egy hirtelen eső

van erdő szag, tavaszi erdő, nyári erdő, őszi erdő, meg téli is, persze, van eső előtt, s van eső után, meg közben főleg, van fenyő erdő szag, van bükkerdő szag, meg tölgy is, meg van vegyes is.

van mező szag is, meg hegy szag is, meg erdő melletti szag is:)

van ágy szag is, pl este más, s reggel más, hajnalban megint más, az sem mindegy, hogy milyen a hőmérséklet.

van frissen épített ház szag is, meg faház is, külön
van régi régi ház szag is
van gereblyézés szag is

szerintem a szagokat nem fejeztem be

miért van az, hogy az álomban szoktak változni a személyek.
hol én vagyok, hogy nem, hol veled vagyok, hol mással

szép álmokat bárkivel

(ezt utólag írom, mert közben elmentem fülöp vizslánk mellett, s szerintem valami rothad benne)

magyar nemzet

lehet meg vagyok kattanva
mert ha egy mondatban ezt a két szót látom vagy hallom, azonnal megyek is tovább, legyen az tv, rádió vagy ujság, akármi. a hátamon áll fel a szőr, az a sovány ami van, az is.
annyira el van csépelve ez az egész, hogy fájdalmas. már senki sem figyel, mindenki süketeket beszél.
s ha autonómiát hallok, még rosszabb
persze, ha nincs semmi konfliktus, akkor hallám csináljunk vaegyet, vagy akár többet is, s akkor van amiről semmit sem mondani, s aki azt sem érti, persze fel van háborodva

én állítom, hogy ez a világ a pénzről szól
már rég nem a nemzetekről, mert azokról csak azt hisszük, hogy azok amik, mert csak genetikai szempontból sem állja a helyét szerintem, hát még a történelem szempontjából... óóóó
nagyjából békés ember vagyok, de a nagy magyar aktivisták rendesen ki tudnak hozni a sodromból időnként, pl hol is voltak 30-an tüntetni, ja meg kormányt meg parlamentet kértek székelyföldnek. jesszus.
vajon mi a bokámtól lesz jobb ha lesz ilyesmi?

ezt valaki el kell nekem magyarázza, s én akkor elmagyarázom, hogy miért nagy idiótaság az egész ugy ahogy van.

hogy bukarestből nem osztják vissza arányosan az adót? hát vajon ha lenne székelyföldnek kormánya, meg miegymás, akkor vajon mi lenne? kb ugyanaz, sőt

én egy átlagembernek tartom magam
s egy átlagembernek teljesen elege van ebből a szarból.
azon kellene dolgozniuk, hogy mindenkinek legyen egy rendes fizetése, s ivóvize, s akkor már senkit sem fog érdekelni, hogy a helység neve hány nyelven van kiírva, vagy milyen karakterekkel. ezen kellene gondolkodni
meg azon, hogy a benzin hamarosan 5 új fakin lej lesz, ami meghaladja simán az eus árakat, de ki a faszt érdekel.
a balfaszok meg kell vegyék, mert kútvízzel nem megy a mércán

valaki magyarázza el nekem ezt a magyarságot s a nemzetet, mert valami infó nem jön át nekem

áldozat

milyen az, hogy gyere te bárány, s feláldozunk a kereszténység neviben?
aztán jó drágán eladunk s veszünk rá sok piát, emejünk oroszpiacos sprével öntözni s halálraisszuk magunkat...
.... csakis a kereszténység nevében
aztán megyünk hazafele
lehányunk mindent
körbepisiljük a szomszéd kocsiját, mert megint a "mi" helyünkre állt
...a kereszténység neviben, persze
hazamegyünk, mindent összehányunk a budiban is, mert van aki kitakarítsa
... normális, hogy a kereszténység neviben

jó kifogás sose rossz
de van akinek kifogás sem kell

most különösebben sem a kereszténységgel, sem az alkoholizmussal nincs bajom, csak időnként összetalálkozik a kettő, s érdekes fondorlat hehe

nafene

shut down

időnként mintha elegem lenne a testemből
olyan mintha nagyon mocskos lennék, mintha húzódna a bőröm, pedig igazából érzem, hogy nem
olyan mintha másnapos lennék, s nem tudom teljesen kinyitni a szememet, pedig nem
vagy olyan mintha csiklintana a ruha ami rajtam van, pedig az sem
olyan mintha szélesebb lenne a homlokom, ez fizikailag nem állja a helyét
vagy be lenne dugulva a fülem
vagy nagyon melegem lenne száraz levegőben
vagy szorítana a nyakkendőm

mert nem akarok ébren lenni, sem lefeküdni nem akarok, nem akarok fényben lenni, sem sötétségben, csendben sem akarok lenni, de zaj sem kell, illatos sem akarok lenni, de büdös sem

lehet hogy csak fáradt vagyok
hogyan kell pihenni rendesen?
mert nem csak alvással lehet.

gyors eszmefuttatás a pihenésről, s hátha nekem is használ

sóhaj
hosszú sóhaj
kimegy belőlem aminek nincs helye
nem fázom, nincs melegem
kényelmes
nincs hirtelen mozdulat
sem hangos zaj
homály van
nem koncentrálok
lassabban
mééééég lassabban

na lófasz
nem megy
s ami nem megy nem kell erőltetni

fáradt vagyok s kész:)

the ultimate question

volt egy bölcs nemzet. minden kérdést megválaszoltak, csak egyetlen egy kérdésre nem tudták a választ. a végső kérdésre, mármint, hogy mi a célja az életnek.
gondoltak egy nagyot s merészet, s kiválasztották a két legbölcsebb ámbert, ezek terveztek egy szuperkompjúútert. nagyon bénán nézett ki. nagy feje volt, s könyökölt. meg széles és keskeny volt a szája.
de mindenki összegyűlt egy nagy téren s felment hozzá az emelvényre a két legbölcsebb ámber, s feltette a kérdést. the ultimate question
de nem tudta a szuperkompjúúter, hogy mi is lenne az.
erre felvilágosították, hogy az az lenne, hogy mi a célja az életnek??
a szuperkompjúúter azt mondta, hogy nem tudja, de 1 millió év múlva jöjjenek vissza addigra kiszámolja.

egy millió év múlva visszament a két legbölcsebb ámber s megint megkérdezte. persze az emelvény előtti téren sokkal többen összegyűltek, mint azélőtt, főleg megszállottak. meg mindenféle volt firkálva a polóukra.

s megint feltették a kérdést a szuperkompjúúternek.
hogy mi a válasz az ultimate questionra.
vonakodva, de megmondta a választ, persze egy bevezető után, amiben az volt, hogy nem fog senkinek sem tetszeni, de immár ez van.
a válasz az ultimate questionra az
42
aham
42
a megszállottak nagyot csalódtak, azt gondolták, hogy meg fognak világosodni.

de a két legbölcsebb nem hagyta magát.
s tanácsot kértek a szuperkompjúútertől. ez pedig azt válaszolta, hogy együtt tervezzenek egy másik még szuperebb kompjúútert, amiben majd minden lényeg és folyamat benne lesz, az univerzum létezése is része lesz ennek.

s meg is tervezték
csak azt már senki sem tudta, hogy hova lett
ezt keresik/keressük eisze

the hicthhikers guide to the universe

a megoldás

This problem was caused by Windows. This program was created by Microsoft Corporation. Microsoft Corporation does not currently have a solution for the problem that you reported.

a windows ellen nincs megoldás
...szerintük

windózz

Már régóta van egy viszta a gépemen, de nem nagyon inditottam el, de ma igen, s hát nem elindult az orrom vére is tőle?.....
most éppen be va dugva (az orrom) egy használt papirzsebkendővel, s keresem a hosszú i betűt.
de nincs meg
kapcsolom le...

stopppp

Álljatok meg az atyaúristenit ha az ember stoppol!!!!!
A sok majom megy egyedül a bőrfoteles kocsijával, s nézi nagy bambán a táblát, mintha csóré pamela anderson lenne rajta a mindenit, neféjjjjetek, mert nincs csikk a seggemen, hogy kiégesse a borjúbőrös mercit.

kisebbségérzet

-em van nekem
de nem akármilyen
itt nem koszovora, meg az itteni helyzetre gondolok, dehogyis.
csak úgy
mert annyira kicsik vagyunk, s nem bírunk semmi maradandót alkotni mindegy, hogy mennyire küszködünk s vergődünk saját gennyes mocsarainkban, mert senkit sem érdekel, meg semmit sem érdekel. egy pillanat az egész, s annyi idő alatt meg is lehet szabadulni.
a méretek miatt aggódom, vagy már nem is aggódom, csak beletörődtem.
nem kilóméterek, tengerészeti mérföldek, vagy agyméretek, spermaszám stb.
hanem fényévek, millió,-árd évek.
s ebból a szempontból nincs másodperc, nincs ember, nincs v8as turbódízel motor, sem isten, sem nukleáris bomba, sem magyarság, sem lószar
mert a méretekben elvesznek ezek, sőt, nem is jönnek szóba.
mióta is vagyunk itt? mi emberek
na azóta semmi sem történt, s ameddig itt leszünk, addig sem fog semmi sem történni, mert ez nem időintervallum, ilyen időkeret nincs is.
azt szeretném megnézni, hogy milyen lesz itt a föld (terra) amikor már nem leszünk itt. de nem arra gondolok, hogy elmegyünk valamerre máshova :)
minden visszaáll a normálisba, vagy kvázi-normálisba? biztos hogy igen, mert nincs más mit tennie. lesznek liánok s erdők megint, meg valamiféle állatok, amelyek túlélték. s akkor mi?

mi az hogy normális, vagy természetes?
ha mi is része vagyunk a természetnek, mi mint emberek, akkor az is része a természetnek, amit mi gyártunk. mert pl a fecskefészek is mű lehet, mert nem fellelhető a természetben, hanem a fecske csinálja. ilyen alapon akkor a sok pvc meg autóakkumulátor is természetes. akkor a folyamat is természetes, ami fele tart az egész, mert nem néz ki jól, ha az ember szemszögéből nézzük.
de lófasz
a tehetetlenség, meg a kicsinyesség miatt van kisebbségérzetem
azért, mert azt hisszük, hogy valamit is számít, hogy kínlódjunk valamiért, azért, mert ragaszkodunk, azért mert azt hisszük, hogy jobb lesz nekünk, ha lesz valamink, ami látszik
pedig az is csak optikai csalódás és érzékszervsztimulálás.
meg azért, mert rabjai vagyunk ennek a szar világnak, mert elvárásaik vannak, s mert igyexünk ezeket teljesíteni

s ekkorák vagyunk, nevetséges:



azt tudtátok, hogy a fénynek van súlya?, meg azt, hogy fehér felületen súlyosabb, mint fekete felületen?
s azt tudtátok, hogy a Síriusz egy kettős csillag, társa, ami nem látszik, annyira sűrű, hogy egy köbcentiméter belőle 100.000 tonnát nyomna a földön?
meg a Tejutrendszer közepén van egy kibaszott nagy feketelyuk, ami talán összetartja az egészet és valamivel nagyobb, mint a mi naprendszerünk?
s azt tudtátok, hogy amikor a fény elhalad egy feketelyuk mellett, elgörbül? de nem csak feketelyuk mellett.


nincs jó kedvem a napokban
fene tudja miért
minden olyan nehezemre esik, nem alszom, minden idegesít, melegem van, s kitakarózom, egy perc mulva fázom, betakarózom, viszket a könyököm, megvakarom, oldalrafordulok, mert már fáj a seggem, közben tekeredik a polóm, azt is el kell rendezni, nincs jól a párna, elrendezem, a lábamnál nincs jól a paplan sem, ahhoz már fel kell ülni, vissza kell fordulni, s ez így megy órákon keresztül, elég unalmas, egy idő után mindenem el kezd fájni, olyankor kezdek türelmetlen lenni. hogy vajon mikor fogok elaludni, s akkor mind gyakrabban viszket a hátam, a vállam, az orrom, meg a poló is mintha saját álmát aludná, folyamatosan forgolódik rajtam, szorít a nyaka, aztán a ujja, aztán a derekamon.

hm, igen
zavaros, fölöttébb zavaros
de sebaj :)

kész

hajnal van megint, s nekem nagyon elegem van
megyek világgá

de
előbb jól megfoglak, s elkezdelek rángatni, addig ameddig magadhoz térsz s a szemembe nézel, megismersz, de még mielőtt megkérdeznéd, hogy mi a fasz van, kitéplek a takaró alól, s erőszakosan elrabollak
hogy mutassam meg neked a csendet
kezdeném
leteszlek egy nagyon bozontos erdőben, ahova sem be, sem ki nem lehet menni, s mindentől egyenlő messze van, én nem szuszogok, te szuszogsz? igen?? akkor légszíves hagyd abba. hogy hogy miért? csak, na
s kerek pofával nézzük egymást, hallgatjuk, hogy mi a csend. ott van, ott van, biza, oda lett egyszer csak, mert eddig nem ott volt, s kiengedjük a levegőt s még mindig ott van, ott motoszkál az erdő a füledben

leteszlek egy nagyon szűk barlangba, de egy olyanba, hogy nehezen tudsz megfordulni. s most már nem kell mondjam, hogy ne szuszogj, mert rájössz magadtól, meg amugy sem történik más, csak a szuszogás. kapcsold le a fejlámpád. vagy inkább ne, mert csak engem fog el a pánik. inkább hagyd úgy, s kussolj a tüdőddel. megint itt a csend, hű a mindenit, de ilyen csend nincs is, hallod ahogy az én nyakamban gyúródnak felfele az agyam fele a vörösvértestek, meg az adrenalin, meg miegymás. de ilyen csend tényleg nincs is, csak képzeljük

ezután elviszlek egy dombra, amin süt a nap, de alatta köd terül el, mint egy nagy tejföl, erre is arra is, s csak a domb erektál ki belőle egyedül. én tudom, de te nem tudod, hogy a domb mellett nemmessze egy város van, ami igyexik nyüzsögni a nagy tejfölben, de mindenre ragad rá, nyúlik, s kínlódik. itt már nem kell nem szuszogni, mert amugy is az áprilisi levegőmozgás készül huzatot csinálni. de amikor elkezdesz figyelni rájössz, hogy itt is valami motoszkál, olyan tompán csattog, nyikorog, dudál, de azért a dombon csend van. kategórikusan, azok egy más világ csendjei, amik a tejföl alól tőrnek fel, az sem igaz, olyan nincs is

ezután elviszlek egy nagyvárosba, mondjuk legyen egy szerda éjjel 3 órakor. miután már lemosták az aszfaltról az júliusi délibábot, olyan aszfalton frissen oldott pór szag van. itt sem kell nem szuszogni, minek is, habár lehet jobb lenne. valahol messze teherkocsi gumija csapódik körbe körbe az aszfalton, de nagyon messze van tőlünk az éles gumihang, mintha nem is hallanánk, meg azt a riasztót sem halljuk a kínai étteremből, amelyik minden második éjjel öli a helyi patrula idegeit, meg a mentőt sem, amely a folyó túlsó partján teszi magát hogy igyexik egy hajléktalannal, aztán azt sem halljuk, amikor kiteszi a parkolóban. de azért csend van, nem? aham, csend van, csend te

s most, ha hiszed, ha nem, vagy ha tetszik ha nem, én beteszlek new york közepére, valahányadik strít és valahányadik strít találkozására. délben. lökdösnek, dudálnak, sárga taxival járnak, metróznak, esznek, futnak, kéregetnek, meggyőznek, hogy vedd meg, mert jó neked, adót fizettetnek veled. de hallod te ezeket? mert én nem kimondottan, óóó nem is itt van ez, ez nem is ez a világ, mert nálunk csend van, nincsenek hirtelen mozdulatok, éles hangok, csak csend, nyugis, barátságos csend

ó, tudod mit? inkább aludj tovább, úgy is csak én álmodtam valami hűlyeséget egy medvéről, meg egy töltetlen pisztolyról, ... megint...

all is full of love

ez egy bjork szám (köszi artur)
amugy nem vagyok egy nagy rajongó s csak a videoklippet láttam
de nem tudom eldönteni, hogy melyik jobb: a klipp, vagy a szám



eltörpül időnként a világ
s időnként nem
de ilyenkor, amikor valami felhívja az ember figyelmét, hogy all is full of love, akkor csak jól esik elgondolkozni, hogy miről is szól ez az egész színház? miért vagyunk itt, ki volt az a majom, aki kitalálta ezt az egészet?
mert időnként meg vagyunk győződve, hogy erről, vagy arról szól, s egy hét sem kell, hogy megdöntsük a betonba öntött elméleteinket. de miért írok többesszámban? me, myself and irene
s vajon miért van az, hogy az angol nyelvben nincs külön szó a szeretetre meg a szerelemre? most akkor melyikről is énekel bjork? vagy vajon mi történik egy angol ember fejében, amikor lefordítva lát egy olyan magyar szöveget, hogy pl a szerelem az elmúlik, s marad a szeretet... franc egye meg. nem tudnak semmit sem ezek az angolok. vagy többet tudnak mint mi?
mit jelent az amikor az ember szomorú, vagy boldog? nem létezik, hogy csak és kizárólagosan hormonokról lenne szó. valahol csak bennünk van ez a bjork szám, meg a klipp is.
mert mi a fenének vannak benne androidok, s mi a fenének csókolóznak? amugy chris cunningham a rendező.
mi lehet az a minden ami tele van szeretettel/szerelemmel?
hát ha ezt megérdi tőlem valaki, mindent mondanék, de nem androidot.
kö, virág, hang, illat, szag, leves, sár, dög
ténlyeg eltörpül időnként minden
az , hogy mi is van koszovóval, vagy az rmdsz-szel, s az autonómiával, vagy az amerikai műholddal, vagy a két transindexszessel, akik elmentek koszovóba román kocsival?
vajon az, akinek ezekről szól az élete, annak is eltörpül időnként valami, vagy nem hagyja magát.
mert az is jogos is lenne, ha nem hagyná, s az is ha igen.
mert nem is kellene csak törpülten létezzen haszon a tyúkszaros életünkben
lehet minden csak törpülten kellene létezzen
mert az is
minden
mert elmúlik
minden
s vagy lesz megint, vagy nem
minden

üzenet:
a robot lehet egy genetikailag tiszta egyén pl, egy szimbólum.

a szeretet nem ismer nemet (mint sex) sem testet, sem melegséget, sem érintést, sem lelket

szedik szét őket, vagy rakják össze, de egyiküket sem érdekli a brutális környezet, pedig sebezhetők, végzik a dolgukat, mintha az utolsók lennének, s nem figyelnek semmire sem, tudják az igazat

műtesteseknek is van remény

fizikai érzések nélkül is van szeretet... vajon milyen is lehet

szomorúsággal jár, elkeseredettséggel, de az semmi a szépség mellett, amit ad, akár az első, vagy az utolsó pillanatban, amikor áramot kapnak, vagy amikor elveszik az azt. hm

lehet hogy furcsa, hogy mind a kettő nő vagy lehet nem is.

azt mondják, hogy a homoszexualitás benne van az emberben... fene tudja

nagyon nagyon tisztaság látszata van, de az ők szempontjukből lehet nem, mert minden folyik ki belőlük, csatlakoznak hozzájuk, szikrázik valami

be lehet fejezni, vagy folytatni a gombolatot

jöjjön a szöveg



You'll be given love
You'll be taken care of
You'll be given love
You have to trust it

Maybe not from the sources
You have poured yours
Maybe not from the directions
You are staring at

Twist your head around
It's all around you
All is full of love
All around you

All is full of love
You just aint receiving
All is full of love
Your phone is off the hook
All is full of love
Your doors are all shut
All is full of love!
** Icelandic part **
All is full of love, all is full of love
All is full of love, all is full of love ...

idegesít

Sok minden nem szokot engem idegesíteni.
De van vagy kettő.
Az egyik az az, ha este kocsival szembevezet valaki velem hosszúfénnyel, akkor szoktam az ebolás arcú csajok gombás csöcsét emlegetni.
A második az az amikor szarok, s beleplöttyen s felpriccolja a seggemet, olyankor átkozom azt aki kitalálta meg eltervezte ezt a szart, s azt kívánom, hogy ilyen szarás után ne legyen sem budipapírja, sem papírzsebkendője, sem újság kéznél, amit dörzsöléssel megpuhíthatna.
A másodikat tulajdonképpen a tegnap este tudasotítottam, de most hogy le kellett írjam, fel is ment a cukrom rendesen. A qva anyját.

valamikor még volt valami ami idegesített, de most egyszerre eisze elég ennyi

legyen ez a legeslegelső na, a leghivatalosabbbb

Habár azt hallottam, hogy lassan kimegy divatból a blog, gomboltam az éjszaka egy nagyot s merészet, s mivel későn érő típus vagyok, lemaradva, de nem teljesen, kiterveztem, hogy lesz nekem is egy blogom. Ami tulajdonképpen, ha nem tévedek egy online napló kellene legyen, de ez nem az lesz, mint ahogy a többi sem nagyon az.
Nem akarok személyeskedni, csak el akarom magyarázni a világomat annak akit érdekel, vagy talán lehet, hogy csak magamnak, mindegy, teljesen mindegy. A véleményeim lesznek itt, teljesen mindegy miről, vagy kiről és ha valaki nem tud valamit, kérdezzen meg, mert vagy mi ketten az ikertestvéremmel mindent tudunk, főleg kimagyarázni :)