kész

hajnal van megint, s nekem nagyon elegem van
megyek világgá

de
előbb jól megfoglak, s elkezdelek rángatni, addig ameddig magadhoz térsz s a szemembe nézel, megismersz, de még mielőtt megkérdeznéd, hogy mi a fasz van, kitéplek a takaró alól, s erőszakosan elrabollak
hogy mutassam meg neked a csendet
kezdeném
leteszlek egy nagyon bozontos erdőben, ahova sem be, sem ki nem lehet menni, s mindentől egyenlő messze van, én nem szuszogok, te szuszogsz? igen?? akkor légszíves hagyd abba. hogy hogy miért? csak, na
s kerek pofával nézzük egymást, hallgatjuk, hogy mi a csend. ott van, ott van, biza, oda lett egyszer csak, mert eddig nem ott volt, s kiengedjük a levegőt s még mindig ott van, ott motoszkál az erdő a füledben

leteszlek egy nagyon szűk barlangba, de egy olyanba, hogy nehezen tudsz megfordulni. s most már nem kell mondjam, hogy ne szuszogj, mert rájössz magadtól, meg amugy sem történik más, csak a szuszogás. kapcsold le a fejlámpád. vagy inkább ne, mert csak engem fog el a pánik. inkább hagyd úgy, s kussolj a tüdőddel. megint itt a csend, hű a mindenit, de ilyen csend nincs is, hallod ahogy az én nyakamban gyúródnak felfele az agyam fele a vörösvértestek, meg az adrenalin, meg miegymás. de ilyen csend tényleg nincs is, csak képzeljük

ezután elviszlek egy dombra, amin süt a nap, de alatta köd terül el, mint egy nagy tejföl, erre is arra is, s csak a domb erektál ki belőle egyedül. én tudom, de te nem tudod, hogy a domb mellett nemmessze egy város van, ami igyexik nyüzsögni a nagy tejfölben, de mindenre ragad rá, nyúlik, s kínlódik. itt már nem kell nem szuszogni, mert amugy is az áprilisi levegőmozgás készül huzatot csinálni. de amikor elkezdesz figyelni rájössz, hogy itt is valami motoszkál, olyan tompán csattog, nyikorog, dudál, de azért a dombon csend van. kategórikusan, azok egy más világ csendjei, amik a tejföl alól tőrnek fel, az sem igaz, olyan nincs is

ezután elviszlek egy nagyvárosba, mondjuk legyen egy szerda éjjel 3 órakor. miután már lemosták az aszfaltról az júliusi délibábot, olyan aszfalton frissen oldott pór szag van. itt sem kell nem szuszogni, minek is, habár lehet jobb lenne. valahol messze teherkocsi gumija csapódik körbe körbe az aszfalton, de nagyon messze van tőlünk az éles gumihang, mintha nem is hallanánk, meg azt a riasztót sem halljuk a kínai étteremből, amelyik minden második éjjel öli a helyi patrula idegeit, meg a mentőt sem, amely a folyó túlsó partján teszi magát hogy igyexik egy hajléktalannal, aztán azt sem halljuk, amikor kiteszi a parkolóban. de azért csend van, nem? aham, csend van, csend te

s most, ha hiszed, ha nem, vagy ha tetszik ha nem, én beteszlek new york közepére, valahányadik strít és valahányadik strít találkozására. délben. lökdösnek, dudálnak, sárga taxival járnak, metróznak, esznek, futnak, kéregetnek, meggyőznek, hogy vedd meg, mert jó neked, adót fizettetnek veled. de hallod te ezeket? mert én nem kimondottan, óóó nem is itt van ez, ez nem is ez a világ, mert nálunk csend van, nincsenek hirtelen mozdulatok, éles hangok, csak csend, nyugis, barátságos csend

ó, tudod mit? inkább aludj tovább, úgy is csak én álmodtam valami hűlyeséget egy medvéről, meg egy töltetlen pisztolyról, ... megint...