kisebbségérzet

-em van nekem
de nem akármilyen
itt nem koszovora, meg az itteni helyzetre gondolok, dehogyis.
csak úgy
mert annyira kicsik vagyunk, s nem bírunk semmi maradandót alkotni mindegy, hogy mennyire küszködünk s vergődünk saját gennyes mocsarainkban, mert senkit sem érdekel, meg semmit sem érdekel. egy pillanat az egész, s annyi idő alatt meg is lehet szabadulni.
a méretek miatt aggódom, vagy már nem is aggódom, csak beletörődtem.
nem kilóméterek, tengerészeti mérföldek, vagy agyméretek, spermaszám stb.
hanem fényévek, millió,-árd évek.
s ebból a szempontból nincs másodperc, nincs ember, nincs v8as turbódízel motor, sem isten, sem nukleáris bomba, sem magyarság, sem lószar
mert a méretekben elvesznek ezek, sőt, nem is jönnek szóba.
mióta is vagyunk itt? mi emberek
na azóta semmi sem történt, s ameddig itt leszünk, addig sem fog semmi sem történni, mert ez nem időintervallum, ilyen időkeret nincs is.
azt szeretném megnézni, hogy milyen lesz itt a föld (terra) amikor már nem leszünk itt. de nem arra gondolok, hogy elmegyünk valamerre máshova :)
minden visszaáll a normálisba, vagy kvázi-normálisba? biztos hogy igen, mert nincs más mit tennie. lesznek liánok s erdők megint, meg valamiféle állatok, amelyek túlélték. s akkor mi?

mi az hogy normális, vagy természetes?
ha mi is része vagyunk a természetnek, mi mint emberek, akkor az is része a természetnek, amit mi gyártunk. mert pl a fecskefészek is mű lehet, mert nem fellelhető a természetben, hanem a fecske csinálja. ilyen alapon akkor a sok pvc meg autóakkumulátor is természetes. akkor a folyamat is természetes, ami fele tart az egész, mert nem néz ki jól, ha az ember szemszögéből nézzük.
de lófasz
a tehetetlenség, meg a kicsinyesség miatt van kisebbségérzetem
azért, mert azt hisszük, hogy valamit is számít, hogy kínlódjunk valamiért, azért, mert ragaszkodunk, azért mert azt hisszük, hogy jobb lesz nekünk, ha lesz valamink, ami látszik
pedig az is csak optikai csalódás és érzékszervsztimulálás.
meg azért, mert rabjai vagyunk ennek a szar világnak, mert elvárásaik vannak, s mert igyexünk ezeket teljesíteni

s ekkorák vagyunk, nevetséges:



azt tudtátok, hogy a fénynek van súlya?, meg azt, hogy fehér felületen súlyosabb, mint fekete felületen?
s azt tudtátok, hogy a Síriusz egy kettős csillag, társa, ami nem látszik, annyira sűrű, hogy egy köbcentiméter belőle 100.000 tonnát nyomna a földön?
meg a Tejutrendszer közepén van egy kibaszott nagy feketelyuk, ami talán összetartja az egészet és valamivel nagyobb, mint a mi naprendszerünk?
s azt tudtátok, hogy amikor a fény elhalad egy feketelyuk mellett, elgörbül? de nem csak feketelyuk mellett.


nincs jó kedvem a napokban
fene tudja miért
minden olyan nehezemre esik, nem alszom, minden idegesít, melegem van, s kitakarózom, egy perc mulva fázom, betakarózom, viszket a könyököm, megvakarom, oldalrafordulok, mert már fáj a seggem, közben tekeredik a polóm, azt is el kell rendezni, nincs jól a párna, elrendezem, a lábamnál nincs jól a paplan sem, ahhoz már fel kell ülni, vissza kell fordulni, s ez így megy órákon keresztül, elég unalmas, egy idő után mindenem el kezd fájni, olyankor kezdek türelmetlen lenni. hogy vajon mikor fogok elaludni, s akkor mind gyakrabban viszket a hátam, a vállam, az orrom, meg a poló is mintha saját álmát aludná, folyamatosan forgolódik rajtam, szorít a nyaka, aztán a ujja, aztán a derekamon.

hm, igen
zavaros, fölöttébb zavaros
de sebaj :)