ma zuhantam a gombolataimban, amikor csengett a telefonom, s a hasamon feküdtem a földön amikor elkezdett rezegni, meglepetésemben majdnem fel is vettem, de végül csak nem, sokáig néztem utána, mi is ez vagy mi nem? s a földön ott volt mellettem a sok fény s a sok sötétség játéka, gondoltam lefényképezem a tisztaarcú csajokkal együtt, akik lehet a valóságban nem is így néznek ki, lehet hogy jobban. engedd meg, hogy valamit mást adjak, s engedd meg, hogy szeresselek, hogy a megszokott megint szokatlan legyen, ahonnan jöttél ne számítson, s ahová együtt megyünk az még annyira sem, szakadjunk le a föl csicsétől s az optikai csalódások kiegyenlítődjenek, ne várjunk a világra, sem az életre, hogy utolérjen, mert nem is arra megy, vagy nem is arra jön, nem követ, hanem halad mellettünk, s nem az számít, ami számít, hanem valami más. nincs szag s erotika, nincs izzadság, nincs lihegés, nincs hang, sem csengő, nincs levegő, nincs tér, amit meggörbítsen a bolygó, nincs csillagközti por, ami porallergiát okozhat a kozmonautáknak, s nincs csillagközti pórszívó sem, aminek időnként ki kelljen üríteni a zsákját, mert nincs, jó?, s kész. engem ne idegesíts ilyenekkel, mert nincs, én láttam volna eddig. de nem láttam, tehát nem létezhet, kizárt dolog. felsőbbrendű tervező sincs, mert ÉN nem láttam, csak szaralakokat láttam, s hiedelmeket, mert mindig az a legjobb amiről elhisszük, hogy a legjobb, mert nem láttunk jobbat, vagy nem merünk jobbat látni, tehát, nincs jobb. de idő sincs, mert az sem látszik, csak óra van, s abból sokféle, nem érdemes órákkal foglalkozni. idő képeken sincs, az időnek negatívja sincs, mert ha képen sincs, akkor negatívja sem lehet.
rohanok eszeveszettül a sötétben, csorog a nyálam a fülem fele, s úgy emlékszem, hogy ezelőtt egy nappal arrafele láttam a fényt. de milyen nappal?, a sötéttől azt sem látom min rohanok, felőlem jöhet egy fal, vagy egy szakadék, akkor venném észre, amikor nem lenne amire tapossak, s nem tudnék tovább nyálcsorgatóan rohanni a kurva fény után. de minek fény, amikor van sötétség, s minek rohanni,

engedd el magad, én is elengedlek,
s akkor is jó nekem, ha nem érezlek,
de tudom, hogy egymás mellett elengedtük magunkat, s így elengedve fogjuk megtalálni egymást

csak lebegve
nem keresve
nem kaparva
nem ragaszkodva
csak hadd sodorjon
amerre akar
legyen mindegy
mert amugy is mindegy
s úgy is belehalunk
s görcsösen halunk bele