izomláz

nem bírom felemelni a kezem s zörögnek a csontjaim ahogy a porszemek nekicsapódnak. nem hagyom hogy megcsípjen a darázs, mert lelassulok a futamban, s azt sem hagyhatom, hogy ne a legutolsó legyek az összes közül a divatban, hisz egyáltalán nem mindegy hol van elszakadva a divatos vagy nem divatos alsónemű, amit senki sem lát, csak amikor a rossz szabásmintájú farmeremmel leguggolok az aszfaltra, hogy megszagoljam a frissen elütött béka békacombját s elénekeljem mellette, hogy sándoréknálégavilágsütikmáragázoltbékát, mivel mást nem találtak már a mocsarakban sem, amik folyamatosan megváltoztak s tömbházak vannak a helyükben, csak a szúnyogflotta maradt meg ugyanolyan méretekben, hiába mennek a papucsdácsiák s sprézik be a néjberhudot mert még azért is a szemhéjadat csípik meg, még ha a hálózsákot a fejedbe húzod akkor is és akkor sem hallgatnak el ha elkezdesz eszeveszettül csapkodni s azt hiszed, hogy az idő megáll s az életed leragad egy zümmögésnél, ami csak egy rezgés a levegőben, mint a jbl hangszóró hangja is, amit sokáig hallasz még miután kijutottál onnan ahova egy porcikád sem kívánkozott s részeg vagy a szexizmustól és a saját intimitásodat leromboló öltözködéstől és ingyen prostitúciótól, ami megint arra késztet, hogy csalódj a világban, mint amikor számítottál a papucsdácsiára, s azt gondolod, hogy mikor jön a Jóérzés megmentőd egy fehér vagy barna vagy fekete vagy foltos vagy átlátszó vagy szaros lovon vagy szamáron vagy öszvéren vagy kecskén vagy tehénen vagy orrszarvún vagy tevén s hosszú tengeri mérföldek után elér azokhoz is akik a világmindenséget bemocskolják a saját tisztaságukkal s az igazságoknak felöltöztetett manipulációval s hazugságoknak öltöztetett hazugságokkal, s azon gondolkozol megint, hogy mi és hol csúszott el, hogy miért vagy itt, és miért nem ott ahol a többiek, hogy ne kelljen gondolkozni a más bugyiján amikor látszik, meg miért kell zsigerből visszautasítani a világot amelyben él a nagytöbbség ganajtúró, s minden nap seggel előre hajszolják a szart, amit a más szarából gyúrtak, s futnak a nap elől, mert feketék s megégnek s deszhidratálódnak, s belegurulnak az elefántnyomokba s nem tudnak többet kimászni s ott görgetik a seggük előtt a seggükkel előre a más szarából túr szarcsomót körbe körbe, ameddig fel nem hevülnek az izzó nap alatt, vagy ameddig szerencséjükre lemegy a nap s akkor hagyják a szart ott ahol van s futnak haza aludni, hogy holnap megint mehessenek ugyanoda anélkül, hogy megjegyeznék, hogy hol is volt az elefántnyom, mert fejjel előre ki tudnak mászni, csak a szart kell otthagyják, mert nincs hidraulikusan működtetett és processzor által vezérelt lábuk sem seggük sem

nem nem, félreértés ne essék, mert szeretem ezt a világot