Vannak emberek akikre nem figyelünk, pedig érdekes lenne.
s azon kívül vannak emberek akikre nem figyelünk, s az is érdekes lenne.
olyan jó lenne ha minden percben tudnék figyelni, nem csak arra, hogy megint hol van az a kurva kocsikulcs, hanem, úgy figyelni csak figyelni
ma pl olyan szépen sütött a nap, s arra kell figyelni, s nekem csak most jutott eszembe, már lement a nap legalább 6 és fél órája, s nekem csak most jut eszembe
hm
ezentúl akarok figyelni
egy ideje ez mind motoszkál bennem, s az az érzésem, hogy mostanában mintha, de csak mintha egy kicsit jobban figyelnék
de még messze van a tökéletességtől
engedjétek hozzám jönni a figyelmet a kurva életbe
nem vagyok mérges, csak nem akartam, hogy olyan szentül nézzen ki
2008. október 22., szerda
2008. október 6., hétfő
lélegezd a szerelmem, vagy mi a csuda
I need a vision,
A straight line back to you.
Just give me a reason
To do what lovers do.
I need to know you.
Don't say you ever did.
And if I could hold you.
It's time to set me free,
It's time to set me free,
It's time to set me free.
WillemSV (1 week ago) Show Hide
Marked as spam
Reply
I can't breathe my love.
I'm swimming in the dark nearside you.
Can't get you find a friend.
But you've got me lost again.
I can't breathe my love.
We're following the path behind you.
But somehow I'm lost again.
Is this the bitter end? For us.
You could have been some light.
To my reflected moon.
A warmer december.
It keep me cold in june.
WillemSV (1 week ago) Show Hide
Marked as spam
Reply
We should have get flying.
Rise an distant sky.
But we're winter landed.
Where feelings come to die,
Where feelings come to die.
I can't breathe my love.
I'm swimming in the dark nearside you.
Can't get you find a friend.
But you got me lost again.
I can't breathe my love.
We're following the path behind you.
But somehow I'm lost again.
Is this the bitter end? For us.
WillemSV (1 week ago) Show Hide
Marked as spam
Reply
I can't breathe,
I can't breathe,
I can't breathe... love.
I can't breathe!
I can't breathe!
I can't breathe... looove!
I can't breathe my love.
We're following the path behind you.
But somehow I'm lost again.
Is this the bitter end? For us.
2008. október 5., vasárnap
2008. augusztus 10., vasárnap
gyors két nap
cél: autó beíratás
alapállapot: RAR készen már rég
I. lépés: államkincstár - regadó vagy miféle fizetése.
1 probléma: a román papírokon az autó nem euro 2-es, hanem 1-es, regadó nem 9 milla, hanem 21. (a német briefben euro kettes, s előszőr azért dobták vissza az autot a rar-n, mert nem jött ki, hogy euro2-es, másodszorra - meleg motorral - euro2-es lett...)
2 probléma: nem vagyok benne a nyilvántartásukban, mert nemrég változtattam meg a szmeélyimet, s a néptanács, meg polgármesteri hivatal 2 havonta közöl ilyen infokat... 23 perc alatt be is írták a rendszerbe az adataimat.
persze, hogy csak azért, hogy kiszámolják, ki kell tölteni két db kérvényt...
II. lépés beíratási táksza.
csíkszeredai polgár jenő hivatal - pénztár - azt mondják, hogy előbb le kell jelenteni, mondom okés
bemegyek a fel-le-jelentő irodába, nagy sor, lista, hogy hogyan lehet lejelenteni az autót: mindenféle másolat, plusz a külföldi szerződés hivatalos fordítása, megkérdem, hogy ezt most tényleg komolyan gondolták? azt mondják igen
pár perc múlva a fordítóirodában a nőci csak angolos, német nuku... mondom neki, én lefordítom, lepecsételi? aszongya igen, le is fordítom, le is pecsételi - hajrá google translate
paksaméta hunyomalá, kiállom a sort a kibaszott béjelentő irodában, kezembenyomják a kitöltendő szart, s mire valahogy ki is töltöm (Dorisnak a bulétinszámával...) kiderül, hogy a kutya fasza, mert én nem is csíkszeredai lakos vagyok, nyomás pálfalvára.
paksaméta izzadt hunyomalatt, eresszed pálfalvára. meglepetés: a szerződés keltezése óta számolják az adót attól teljesen függetlenül, hogy szerepelt-e vagy sem a nevemen, vagy bárki nevén beíratva... mindegy, már a buksztárca után nyúlás reflexe megvan, kifizetem, nyomás vissza a városba (fordításon nagy pecsét: translator autorizat englez-roman, roman-englez, de kit érdekel, fő, hogy az állam megérti most már, tiszta szerencse, hogy nem kellett diktafonra felolvasni az állam hivatalos nyelvén és azt is leadni digitális és annalóg formában - de nem akarok senkinek sem ötleteket adni)
III sztepp: be a kicsi okmányirodába, tölteni ki marhaság.
probléma: a rar-nál adtak annakidején egy pisiszínű fecnit, amin elméletileg az kellene legyen, hogy mikor végezték az vérifikálást, s hogy 1 vagy két év múlva jár le. na ez még aznap lejárt a dátum szerint. néni mondja, így nem lehet papír kitölteni, én mondom a qva istók. irány csíkszeredai réáré. mindenki nagyon kedves, és a kliensért él, de ezt már mondani sem kell.
a probléma az, hogy a vásárhelyi erroros pisiszínűfecnit nem lehet csak ÚGY kijavátani, vagy másikat adni helyette, hát normális vagyok én??? el kell menni vásárhely, mert kell ráportokat írni, s kijavátani ráport, nem olyan egyszerű, de helyében majdnem kinyalták a seggemet, olyan kedvesek voltak, de ha akarták volna sem hagytam volna. kirááály
a tákszá gyé tálon ment a legegyszerűbben: kifizettem a bankban, s nem akadt az égvilágon semmi probléma, nagyon csalódott voltam
következtetés:
ezek tényleg azt hiszik, hogy teljesen és gyógyíthatatlanul idióták vagyunk
s igazuk is van
réárénak külön dedikáció, na meg a szisztémnek is:
alapállapot: RAR készen már rég
I. lépés: államkincstár - regadó vagy miféle fizetése.
1 probléma: a román papírokon az autó nem euro 2-es, hanem 1-es, regadó nem 9 milla, hanem 21. (a német briefben euro kettes, s előszőr azért dobták vissza az autot a rar-n, mert nem jött ki, hogy euro2-es, másodszorra - meleg motorral - euro2-es lett...)
2 probléma: nem vagyok benne a nyilvántartásukban, mert nemrég változtattam meg a szmeélyimet, s a néptanács, meg polgármesteri hivatal 2 havonta közöl ilyen infokat... 23 perc alatt be is írták a rendszerbe az adataimat.
persze, hogy csak azért, hogy kiszámolják, ki kell tölteni két db kérvényt...
II. lépés beíratási táksza.
csíkszeredai polgár jenő hivatal - pénztár - azt mondják, hogy előbb le kell jelenteni, mondom okés
bemegyek a fel-le-jelentő irodába, nagy sor, lista, hogy hogyan lehet lejelenteni az autót: mindenféle másolat, plusz a külföldi szerződés hivatalos fordítása, megkérdem, hogy ezt most tényleg komolyan gondolták? azt mondják igen
pár perc múlva a fordítóirodában a nőci csak angolos, német nuku... mondom neki, én lefordítom, lepecsételi? aszongya igen, le is fordítom, le is pecsételi - hajrá google translate
paksaméta hunyomalá, kiállom a sort a kibaszott béjelentő irodában, kezembenyomják a kitöltendő szart, s mire valahogy ki is töltöm (Dorisnak a bulétinszámával...) kiderül, hogy a kutya fasza, mert én nem is csíkszeredai lakos vagyok, nyomás pálfalvára.
paksaméta izzadt hunyomalatt, eresszed pálfalvára. meglepetés: a szerződés keltezése óta számolják az adót attól teljesen függetlenül, hogy szerepelt-e vagy sem a nevemen, vagy bárki nevén beíratva... mindegy, már a buksztárca után nyúlás reflexe megvan, kifizetem, nyomás vissza a városba (fordításon nagy pecsét: translator autorizat englez-roman, roman-englez, de kit érdekel, fő, hogy az állam megérti most már, tiszta szerencse, hogy nem kellett diktafonra felolvasni az állam hivatalos nyelvén és azt is leadni digitális és annalóg formában - de nem akarok senkinek sem ötleteket adni)
III sztepp: be a kicsi okmányirodába, tölteni ki marhaság.
probléma: a rar-nál adtak annakidején egy pisiszínű fecnit, amin elméletileg az kellene legyen, hogy mikor végezték az vérifikálást, s hogy 1 vagy két év múlva jár le. na ez még aznap lejárt a dátum szerint. néni mondja, így nem lehet papír kitölteni, én mondom a qva istók. irány csíkszeredai réáré. mindenki nagyon kedves, és a kliensért él, de ezt már mondani sem kell.
a probléma az, hogy a vásárhelyi erroros pisiszínűfecnit nem lehet csak ÚGY kijavátani, vagy másikat adni helyette, hát normális vagyok én??? el kell menni vásárhely, mert kell ráportokat írni, s kijavátani ráport, nem olyan egyszerű, de helyében majdnem kinyalták a seggemet, olyan kedvesek voltak, de ha akarták volna sem hagytam volna. kirááály
a tákszá gyé tálon ment a legegyszerűbben: kifizettem a bankban, s nem akadt az égvilágon semmi probléma, nagyon csalódott voltam
következtetés:
ezek tényleg azt hiszik, hogy teljesen és gyógyíthatatlanul idióták vagyunk
s igazuk is van
réárénak külön dedikáció, na meg a szisztémnek is:
2008. július 25., péntek
zoknigyár
ha eccer megnövök, lesz sok pénzem, s csinálok egy zoknigyárat
s hármas kiszerelésben fogom árulni az oknikat, de egy sem lesz olyan mint a másik kettő és egyik csomag sem lesz olyan mint a másik.
minek kell ugyanolyan zoknink legyen mind a két lábunkon? nem teljesen mindegy nekik?
s hármas kiszerelésben fogom árulni az oknikat, de egy sem lesz olyan mint a másik kettő és egyik csomag sem lesz olyan mint a másik.
minek kell ugyanolyan zoknink legyen mind a két lábunkon? nem teljesen mindegy nekik?
2008. július 22., kedd
engedd
engedd magad lebegni, mert jó a csend, de jó a hang is, amikor kettéhasítja egy halk, de éles kattal a gondolatodat, s soha nem fogsz oda visszatérni, mert minden megváltozik, de annyira, hogy fáj
az idő változik s a tér, mert most itt vagyok, az asztal mellett, s soha így nem leszek itt megint, soha nem fogom ugyanezt gondolni, soha nem fogják ugyanazt álmodni a körülöttem alvók, s a kinti esőcseppek sem fognak ugyanolyan sorrendben leesni, ugyanarra a helyre. a végeredmény teljesen midegy, a föld így is úgy is vizes lesz, az alvók felébrednek, s nem fognak emlékezni az álmukra, az ébren levő le fognak feküdni, s el fogják felejteni a részleteket a gondolatmenetből
mással is szokott az történni, hogy elalvás előtt, félálomban lassan gördülnek a gondolatok, s haladunk valamerre, egyik képzelt esemény összefonódik egy valós helyszínnel, egy téligumival, egy érdekes arccal, egy lelassult mozdulattal, s hirtelen felugat a kutya, vagy megbotlok a járdaszegélyben, magamhoz térek, s megpróbálok visszamenni a gondolatmeneten, és teljesen összezavarodok. s az olyan szép, s mégis úgy fáj, mert elmúlt, soha nem lesz olyan többé, mert mindig más és én is mindig más vagyok, ez is szép, de ez is fáj, mert nincs amibe fogózni, nincs amiben reménykedni, csak a tudatlanságban, a vakság az egyetlen támasz, az érdektelenség, az értetlenség a nyugalom
én azt szerteném ha az életem egyetlen pillanat meghosszabított mozdulatlanságból állna, az sem baj, ha nem én választanám ki, hogy mi legyen az, akár fájhat is, de ne változzon, ha valamit ide leteszek, akkor találjam itt meg, ne nyuljon hozzá senki
mi az, hogy hétköznap, mi az ami folytogatja az embereket, s ami azt gondoltam, hogy engem is folytogat? mi az a rutin, amiről én is azt gondoltam, hogy folytogat?
nem hétköznap, és nem rutin az egész életünk? nincs semmi gond ezzel, mert mi folytogatjuk magunkat, pontosabban én folytogatom magam, mert szándékosan lekötöm magam valamihez, hogy ne kelljen messzebb nézni, s ne legyen erőm lépni semmerre, még hátra sem, hát még előre, s vergődök, vagy gondolom, hogy vergődök a rutinban, meg a hétköznapok között, holott nincs is ilyen.
mi az, hogy segíts rajtam, hogy lépjek túl valamin?
hát lófasz baszki
segítsek saját magamon, mert amugy is az anyám segge, mert csak és kizárólagosan én tudok magamon segíteni, senki más, de akkor hagyd, hogy segítsek magamon
hagyd, hogy vergődjek, s izzadjak, s csattogjon a fogam, fájjon, csípjen, égessen, mert megérdemlem, mert mindenki megérdemli, senki nem fogja meguszni.
a végeredmény teljesen mindegy, mert nem lesz végeredmény, nincs is amiért legyen, a folyamat ami fontos, ha tanulok belőle valamit, jó, s ha nem, hát nem, így jártunk :)
miért gondoljuk, hogy kell tanuljunk a hibáinkból? mert tökéletesek akarunk lenni mire meghalunk, hát lófasz, én születésemkor voltam tökéletes s azóta mind rosszabb s rosszabb, s nem fog javulni, de kit érdekel
az idő változik s a tér, mert most itt vagyok, az asztal mellett, s soha így nem leszek itt megint, soha nem fogom ugyanezt gondolni, soha nem fogják ugyanazt álmodni a körülöttem alvók, s a kinti esőcseppek sem fognak ugyanolyan sorrendben leesni, ugyanarra a helyre. a végeredmény teljesen midegy, a föld így is úgy is vizes lesz, az alvók felébrednek, s nem fognak emlékezni az álmukra, az ébren levő le fognak feküdni, s el fogják felejteni a részleteket a gondolatmenetből
mással is szokott az történni, hogy elalvás előtt, félálomban lassan gördülnek a gondolatok, s haladunk valamerre, egyik képzelt esemény összefonódik egy valós helyszínnel, egy téligumival, egy érdekes arccal, egy lelassult mozdulattal, s hirtelen felugat a kutya, vagy megbotlok a járdaszegélyben, magamhoz térek, s megpróbálok visszamenni a gondolatmeneten, és teljesen összezavarodok. s az olyan szép, s mégis úgy fáj, mert elmúlt, soha nem lesz olyan többé, mert mindig más és én is mindig más vagyok, ez is szép, de ez is fáj, mert nincs amibe fogózni, nincs amiben reménykedni, csak a tudatlanságban, a vakság az egyetlen támasz, az érdektelenség, az értetlenség a nyugalom
én azt szerteném ha az életem egyetlen pillanat meghosszabított mozdulatlanságból állna, az sem baj, ha nem én választanám ki, hogy mi legyen az, akár fájhat is, de ne változzon, ha valamit ide leteszek, akkor találjam itt meg, ne nyuljon hozzá senki
mi az, hogy hétköznap, mi az ami folytogatja az embereket, s ami azt gondoltam, hogy engem is folytogat? mi az a rutin, amiről én is azt gondoltam, hogy folytogat?
nem hétköznap, és nem rutin az egész életünk? nincs semmi gond ezzel, mert mi folytogatjuk magunkat, pontosabban én folytogatom magam, mert szándékosan lekötöm magam valamihez, hogy ne kelljen messzebb nézni, s ne legyen erőm lépni semmerre, még hátra sem, hát még előre, s vergődök, vagy gondolom, hogy vergődök a rutinban, meg a hétköznapok között, holott nincs is ilyen.
mi az, hogy segíts rajtam, hogy lépjek túl valamin?
hát lófasz baszki
segítsek saját magamon, mert amugy is az anyám segge, mert csak és kizárólagosan én tudok magamon segíteni, senki más, de akkor hagyd, hogy segítsek magamon
hagyd, hogy vergődjek, s izzadjak, s csattogjon a fogam, fájjon, csípjen, égessen, mert megérdemlem, mert mindenki megérdemli, senki nem fogja meguszni.
a végeredmény teljesen mindegy, mert nem lesz végeredmény, nincs is amiért legyen, a folyamat ami fontos, ha tanulok belőle valamit, jó, s ha nem, hát nem, így jártunk :)
miért gondoljuk, hogy kell tanuljunk a hibáinkból? mert tökéletesek akarunk lenni mire meghalunk, hát lófasz, én születésemkor voltam tökéletes s azóta mind rosszabb s rosszabb, s nem fog javulni, de kit érdekel
2008. július 11., péntek
térkép
mindketten tudjuk, hogy el vagyunk tévedve
kis köröket járunk be naponta, kis játékokat játszunk, mind ugyanazokat, én vagyok a fogó, te vagy a fogó, én vagyok a fogó, te vagy a fogó
én vagyok a hunyó, te vagy a hunyó
én számolok tízig, s te számolsz tízig, és mindig máshova bújunk, vagy másfele szaladunk, de mindig ugyanoda bukkanunk ki, s mindig váltogatjuk egymást
s csak úgy cseng az élet, meg kong a halál, süvít a sebesség, ahogyan körbemegyünk, egymás körül, saját magunk körül, mert egyikünk sem tudja, hogy mi jó, hogy jó, miért jó, vagy miért rossz
gyáva megoldás lenne feladni, meg továbbálni, aham, továbbálni, sodródni a centrifugális erővel, minél messzebb a kis körtől, ami távolról kisebb s kisebb
de végülis a szeretet is kör, s soha nem késő, soha nincs elég nyomás, soha nem vész el a kis hit, soha nem kell továbbállni, s minden ugyanolyan, ha körbe megyünk ha nem, ha kicsi a kör, ha nem, mert nem mehetünk egyenesen, esetleg azt gondolhatjuk csak
van amikor ránk süt a nap
s van amikor valaki másra süt a nap
van amikor nem süt a nap
de kézenfogva jobban lehet körben élni
kis köröket járunk be naponta, kis játékokat játszunk, mind ugyanazokat, én vagyok a fogó, te vagy a fogó, én vagyok a fogó, te vagy a fogó
én vagyok a hunyó, te vagy a hunyó
én számolok tízig, s te számolsz tízig, és mindig máshova bújunk, vagy másfele szaladunk, de mindig ugyanoda bukkanunk ki, s mindig váltogatjuk egymást
s csak úgy cseng az élet, meg kong a halál, süvít a sebesség, ahogyan körbemegyünk, egymás körül, saját magunk körül, mert egyikünk sem tudja, hogy mi jó, hogy jó, miért jó, vagy miért rossz
gyáva megoldás lenne feladni, meg továbbálni, aham, továbbálni, sodródni a centrifugális erővel, minél messzebb a kis körtől, ami távolról kisebb s kisebb
de végülis a szeretet is kör, s soha nem késő, soha nincs elég nyomás, soha nem vész el a kis hit, soha nem kell továbbállni, s minden ugyanolyan, ha körbe megyünk ha nem, ha kicsi a kör, ha nem, mert nem mehetünk egyenesen, esetleg azt gondolhatjuk csak
van amikor ránk süt a nap
s van amikor valaki másra süt a nap
van amikor nem süt a nap
de kézenfogva jobban lehet körben élni
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)