EU

EU ma numesc ghita

s ha lenne egy hosszú hosszabbítónk lehetne filmet nézni az udvaron
de csak olyan van, amibe a láncfűrészt szokták dugni, s azon nem megy jól a film, szar a felbontása
s amugy is, akkora zajt csinál a láncfűrész, felkölti a környéken az összes gyermeket s nyugdíjast. meg olajozni is kell folyamatosan, meg a fát is kell fogni. Tehát nem jó az a hosszabbító.
valaki fel kellene találja a wireless áramközvetítőt, s a tölcsért a kályhán, hogy ne kelljen folyamatosan felmosni a trutyit az égők mellől, hanem egyenesen folyhatna be a sütőbe, nedvesíteni a húst.

ma zuhantam a gombolataimban, amikor csengett a telefonom, s a hasamon feküdtem a földön amikor elkezdett rezegni, meglepetésemben majdnem fel is vettem, de végül csak nem, sokáig néztem utána, mi is ez vagy mi nem? s a földön ott volt mellettem a sok fény s a sok sötétség játéka, gondoltam lefényképezem a tisztaarcú csajokkal együtt, akik lehet a valóságban nem is így néznek ki, lehet hogy jobban. engedd meg, hogy valamit mást adjak, s engedd meg, hogy szeresselek, hogy a megszokott megint szokatlan legyen, ahonnan jöttél ne számítson, s ahová együtt megyünk az még annyira sem, szakadjunk le a föl csicsétől s az optikai csalódások kiegyenlítődjenek, ne várjunk a világra, sem az életre, hogy utolérjen, mert nem is arra megy, vagy nem is arra jön, nem követ, hanem halad mellettünk, s nem az számít, ami számít, hanem valami más. nincs szag s erotika, nincs izzadság, nincs lihegés, nincs hang, sem csengő, nincs levegő, nincs tér, amit meggörbítsen a bolygó, nincs csillagközti por, ami porallergiát okozhat a kozmonautáknak, s nincs csillagközti pórszívó sem, aminek időnként ki kelljen üríteni a zsákját, mert nincs, jó?, s kész. engem ne idegesíts ilyenekkel, mert nincs, én láttam volna eddig. de nem láttam, tehát nem létezhet, kizárt dolog. felsőbbrendű tervező sincs, mert ÉN nem láttam, csak szaralakokat láttam, s hiedelmeket, mert mindig az a legjobb amiről elhisszük, hogy a legjobb, mert nem láttunk jobbat, vagy nem merünk jobbat látni, tehát, nincs jobb. de idő sincs, mert az sem látszik, csak óra van, s abból sokféle, nem érdemes órákkal foglalkozni. idő képeken sincs, az időnek negatívja sincs, mert ha képen sincs, akkor negatívja sem lehet.
rohanok eszeveszettül a sötétben, csorog a nyálam a fülem fele, s úgy emlékszem, hogy ezelőtt egy nappal arrafele láttam a fényt. de milyen nappal?, a sötéttől azt sem látom min rohanok, felőlem jöhet egy fal, vagy egy szakadék, akkor venném észre, amikor nem lenne amire tapossak, s nem tudnék tovább nyálcsorgatóan rohanni a kurva fény után. de minek fény, amikor van sötétség, s minek rohanni,

engedd el magad, én is elengedlek,
s akkor is jó nekem, ha nem érezlek,
de tudom, hogy egymás mellett elengedtük magunkat, s így elengedve fogjuk megtalálni egymást

csak lebegve
nem keresve
nem kaparva
nem ragaszkodva
csak hadd sodorjon
amerre akar
legyen mindegy
mert amugy is mindegy
s úgy is belehalunk
s görcsösen halunk bele

halottaskocsi, felújítva...

az előbbi gondolatot folytatva...
egye fene üsse kő, ez is teccik

időtöltés

fene tudja mivel foglalkozunk egész nap, én egész nap csinálok valamit, de sok eredménye nincs.
folyamatosan abba ütközöm, hogy valaki más embertől függök, vagy a jóindulatától, vagy az idejétől, vagy a létezésétől, vagy csak simán áttól, hogy rámnéz vagy sem, vagy lehord a sárga földig vagy sem. de minden esetben a sorsom valakitől függ. ez időnként olyan rettentes felháborodást tud gerjeszteni, hogy nem is veszem észre, s csak szorul össze a torkom, s szorongatnám valaki más torkát. furcsa érzés. de ugyanakkor egy tehetetlenségérzést is kelt bennem, s ez jobban zavar, mert nem tudok a saját dolgaimmal haladni semmilyen irányba, mert valakinek nincs kedve, vagy ideje, vagy csak egyszerűen nem s kész, vagy nem most, vagy nem ebbe az evszázadban
pedig, ahogy mondani szokták, isten látja lelkem.... nem szoktam nagyon nagy dolgokat kérni, legalábbis igyexem nem kérni nagy dolgot soha sem, főleg, hogy kérni utálok, segítséget kérni egyenesen nem tudok. most már nem csak rájöttem, hanem kezdek belenyugodni, hogy az én életemben semmi sem megy simán. ha akarok venni egy telefont, akkor kiderül, hogy csak az az egy van ami a kirakatban van, csak nincs meg az akkuja... meg van az akku, de nincs meg a doboz, meg van a doboz, de nincs meg a garancialevél, nem baj mert kinyomtatnak egy másikat, azonnal beragad a nyomtató s így tovább, minden nap. én mindig problémás ügyfél vagyok, majdnem mindent vissza kell vigyek, mert nem jó, s akkor kiderül, hogy a szériaszám sem talál, s ilyenek. egy idő után megszokja az ember, azt a sikertelen érzést sem érzem már egy ideje, olyan szerintem mint amikor öregszik meg az ember, s tudja, hogy letelt az ideje. na így vagyok én a dolgok folyamatával, csak nem volt nekem ebben sohasem fiatalságom
...
gondolkoztam egy rendet, hogy mi az ami bonyolultabb volt, s simán el tudtam intézni, de csak olyasmi jutott eszembe, amit másnak intéztem, vagy ami munkahelyi kötelességemhez tartozott, de az is nagyon kevés.
mostanság két eléggé bonyolult dologba fogtam bele, s mindekettő eleinte eléggé simán ment, na, majdnem..... :) egy kicsit meg voltam lepődve, de most rendesen elakadt minden. olyan apróságokon, hogy rossz belegondolni. pl: 6 négyzetméter föld, amit valaki egyszer csak, kihangsúlyozom: EGYSZER CSAK konyhakertnek akar használni, s azt is kihangsúlyozom hogy egy rettenetesen poros út mellett van. továbbá 21 négyzetméter föld, ami miatt telekkönyveztetés áll, meg hogy a macintosh operációs rendszer nem olvassa a corel draw file-okat, s emiatt nem lehet névjegykártya... vicces. na meg hogy ugyancsak függ sok minden más embertől is, s emiatt áll még egy két dolog. mert lusták, vagy nem érdekli őket, vagy csak simán lököttek.
van egy olyan film, hogy INTO THE WILD (http://www.imdb.com/title/tt0758758/) érdekes mindenesetre

az van, hogy ha valaki netán észrevenné, hogy a mellettelévő elkezdene haladni, azonnal azon gondolkozik, hogy mit tegyen keresztbe, viszont



ez a kép tetszik nekem
meg ez is



na szerusztok
baszok a világra
futurama