alapállapot: RAR készen már rég
I. lépés: államkincstár - regadó vagy miféle fizetése.
1 probléma: a román papírokon az autó nem euro 2-es, hanem 1-es, regadó nem 9 milla, hanem 21. (a német briefben euro kettes, s előszőr azért dobták vissza az autot a rar-n, mert nem jött ki, hogy euro2-es, másodszorra - meleg motorral - euro2-es lett...)
2 probléma: nem vagyok benne a nyilvántartásukban, mert nemrég változtattam meg a szmeélyimet, s a néptanács, meg polgármesteri hivatal 2 havonta közöl ilyen infokat... 23 perc alatt be is írták a rendszerbe az adataimat.
persze, hogy csak azért, hogy kiszámolják, ki kell tölteni két db kérvényt...
II. lépés beíratási táksza.
csíkszeredai polgár jenő hivatal - pénztár - azt mondják, hogy előbb le kell jelenteni, mondom okés
bemegyek a fel-le-jelentő irodába, nagy sor, lista, hogy hogyan lehet lejelenteni az autót: mindenféle másolat, plusz a külföldi szerződés hivatalos fordítása, megkérdem, hogy ezt most tényleg komolyan gondolták? azt mondják igen
pár perc múlva a fordítóirodában a nőci csak angolos, német nuku... mondom neki, én lefordítom, lepecsételi? aszongya igen, le is fordítom, le is pecsételi - hajrá google translate
paksaméta hunyomalá, kiállom a sort a kibaszott béjelentő irodában, kezembenyomják a kitöltendő szart, s mire valahogy ki is töltöm (Dorisnak a bulétinszámával...) kiderül, hogy a kutya fasza, mert én nem is csíkszeredai lakos vagyok, nyomás pálfalvára.
paksaméta izzadt hunyomalatt, eresszed pálfalvára. meglepetés: a szerződés keltezése óta számolják az adót attól teljesen függetlenül, hogy szerepelt-e vagy sem a nevemen, vagy bárki nevén beíratva... mindegy, már a buksztárca után nyúlás reflexe megvan, kifizetem, nyomás vissza a városba (fordításon nagy pecsét: translator autorizat englez-roman, roman-englez, de kit érdekel, fő, hogy az állam megérti most már, tiszta szerencse, hogy nem kellett diktafonra felolvasni az állam hivatalos nyelvén és azt is leadni digitális és annalóg formában - de nem akarok senkinek sem ötleteket adni)
III sztepp: be a kicsi okmányirodába, tölteni ki marhaság.
probléma: a rar-nál adtak annakidején egy pisiszínű fecnit, amin elméletileg az kellene legyen, hogy mikor végezték az vérifikálást, s hogy 1 vagy két év múlva jár le. na ez még aznap lejárt a dátum szerint. néni mondja, így nem lehet papír kitölteni, én mondom a qva istók. irány csíkszeredai réáré. mindenki nagyon kedves, és a kliensért él, de ezt már mondani sem kell.
a probléma az, hogy a vásárhelyi erroros pisiszínűfecnit nem lehet csak ÚGY kijavátani, vagy másikat adni helyette, hát normális vagyok én??? el kell menni vásárhely, mert kell ráportokat írni, s kijavátani ráport, nem olyan egyszerű, de helyében majdnem kinyalták a seggemet, olyan kedvesek voltak, de ha akarták volna sem hagytam volna. kirááály
a tákszá gyé tálon ment a legegyszerűbben: kifizettem a bankban, s nem akadt az égvilágon semmi probléma, nagyon csalódott voltam
következtetés:
ezek tényleg azt hiszik, hogy teljesen és gyógyíthatatlanul idióták vagyunk
s igazuk is van
réárénak külön dedikáció, na meg a szisztémnek is:
